Anti-politikusok

Csókolom,
nem tudom, észrevettétek-e, közben felnőtt egy generáció, amelynek alig van vagy nincs közvetlen emléke 1989 előttről. Mi vagyunk a ti gyerekeitek. Túl a sokadik leleplezésen, mikor valamelyik nagymenőről, kultúrhéroszról, a mai elit tagjáról kiderül, besúgó volt, e generáció helyett magam nevében szeretném mondani: elég volt! Mert nem tehetitek meg velünk, hogy némán élvezve a nektek szánt gyanútlan tisztelet megnyilvánulásait, úgy tesztek, mintha akkor nem történt volna semmi. Mintha ti nem lettetek volna, s ami fontos, nem lennétek még ma is, amik akkor voltatok: árulók. Mert a némaságotok hazugság, megbocsáthatatlan és gyűlöletes bűn. Rosszabb, mint amit elkövettetek hajdanán. Mert ma már senki nem kényszerít benneteket sem kollaborációra, sem takargatásra. Mert nem fenyeget benneteket sem börtön, sem kivégzés. Nincs más mentségetek a hallgatásra, mint saját bűnötök, saját kényelmetek vagy épp azok az előnyök, amiket a megszólalással elvesztenétek, tehát érdemtelen és jogtalan élveztek. Mert a hallgatással kollaboránsok vagytok ma is, körömszakadtáig véditek azt a rendszert, amelyik zsarolással vagy pénzzel vagy hazafiúi lelkesedésetekre apellálva árulóvá tett titeket. Ez a rendszer nem érdemel védelmet, de a hallgatásotokkal ti sem. A hallgatásotok ellopja tőlem a múltamat. Ami a múltból néha véletlenszerűen kiderül, szánalmas senkikkel vagy összetört öngyilkosokkal van teli. Ebben az országban nem történt meg, de nem is múlik el semmi sem. Itt nem voltak sem nyilasok, sem ÁVH-sok, nem voltak ügynökök, nincs hatalmát átmentett késő kádári pártelit, itt mindenki csupán áldozat, és most ti is beálltok ebbe a sorba. Ellopjátok a múltat, a múltamat, és ellopjátok a jelent is, újratermelitek e század összes neurotikus, gyáva, megalkuvó hazugságát, és ezért nincs bocsánat. Gyermekkoromban ti tanítottátok: „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” Ti már nem emlékeztek, én viszont nem felejtek. S közben szép lassan minden kiderül. Vonuljatok be az általatok írt történelem lapjaira így, ahogy vagytok: sunyin, dicstelenül.

Az ANTIPOLITIKUSOK programjának központi eleme az oktatás reformja, ezen túlmenően pedig kiemelt jelentőségű az egészségügy, a turizmus, a versenyszemlélet elterjedése a fair play és az igazságosság jegyében, a pénzügyek és a logisztika színvonalának növelése, a víz-védművek (gátak és árkok) rendbetétele az áradások és a belvíz elleni harc kapcsán, a köztelevíziók szerkezetének átalakítása a versenyképesség és a színvonalas tartalom-szolgáltatás okán, a MÁV, BKV, ill. egyéb állami pénznyelők megrendszabályozása, a korrupció visszaszorítása, alacsony adók, stb. - vagyis minden probléma megoldása, ami útjában áll Magyarország fejlődésének.

A hogyan?-ok és a miért?-ek a részletes programban találhatóak, a zanzásított változat pedig csupán felsorolásszerű, míg a közepes verzió, ami relatíve tömör, inkább a miért?-eket tartalmazza, de a megvalósítás módozatait inkább csak a teljes munka öleli fel.

1.     Az immunitás hiánya: a gondolkodás hiányánál is súlyosabb gond az, hogy nem vagyunk immúnisak a manipulációra. Erre azonban az embereknek tudatosan kellene törekedniük ahhoz, hogy a jelenlegi műanyag-világot átkonvertáljuk egy kevésbé álságos, kevésbé képmutató, kevésbé felszínes és buta életté. Túl sokan ragaszkodnak ehhez a hanyatló, dekadens világhoz és annak ostoba jelképeihez: celebekhez, politikusokhoz, agyonmarketingezett reklámokhoz és kampányokhoz, stb. Tulajdonképpen ez a gondolkodás hiányának és annak a következménye, hogy a bennünk meglevő ösztönök igen gyakran tévútra akarnak minket vinni, amihez a média hathatós támogatást is ad.

1.     Túl kevesen gondolkodnak: mindig is a legkönnyebb az volt, hogy elhisszük a dajkameséket, és nem gondoljuk végig az egészet logikusan. Gondolkodni alapvetően megerőltető, sőt kifejezetten időigényes is tud lenni az utánajárás. De a kor embere hozzászokott a felületességhez: borítója alapján ítélik meg a könyvet. A beidegződések révén ráadásul (tévesen) azonosítjuk a profi marketing-kampányt a politikai, gazdasági, szakmai, stb. hozzáértéssel. Sokan végig sem gondolják, hogy a profi kampány mögött csupán sok pénz áll, amihez 0 szakértelem is elég gazdasági értelemben. A legnagyobb visszásság azonban talán épp az, hogy a kampányokat a mi pénzünkből fizetik ki, tehát azzal, hogy „elvárjuk” a profi kampány elemeinek felsorakoztatását, a szemfényvesztést, stb., a „meggyőzés” (inkább: lehengerlés) érdekében, saját magunk alatt vágjuk a fát. Gondolkodni kell, nem pedig birka módra hagyni, hogy manipuláljanak minket.

1.     Átesünk a ló túloldalára: túl sokan hiszik el azt is, hogy a politika szükségszerűen a lenyúlásokról és a korrupcióról szól. Sokaknak eszébe sem jut, hogy vannak, akik azzal akarnak népszerűvé válni, hogy rendbe hozzák a gazdasági problémákat. Pedig anno Széchenyi és társai ilyenek voltak. Ma is vannak ilyen emberek, csak lényegesen rosszabbak az arányok az ő "előfordulási gyakoriságukkal" kapcsolatban: a mai "elanyagiasodott" világban túl kevés ember számára érték a tudás, a problémák megoldása, a kihívásoknak való megfelelés, stb. Tehát ritka az ilyen ember.

1.     Elhisszük az ígéreteket, mert el akarjuk hinni (avagy a ’wishful thinking’ ereje): az ún vágyvezérelt gondolkodás miatt elhiszik sokan, hogy a politikusok értük, ill. az ország érdekében cselekszenek, és nem az az elsődleges motivációjuk, hogy minél többet lopjanak.